Léder László
Üdvözöllek Vándor!
magányos Szenteste



  • nem feledem


sáros volt az utca ahol laktál,
lerakott téglákon közlekedtünk,
s a pitvarban macska mosdott,
de a tv szines volt már,

az ócska sezlonon ketten
alig fértünk, forró volt öled
és szalmaillatú puha tested
ragaszkodón melegített,

anyád sem szólt, mikor
hajnaltájt elsietett felettünk,
bögrében kukoricát vitt,
kendőjén megpihent árnyéka.

most bizonytalan vagyok,  
ahol egykor laktál
a sarkon kukázik valaki,
-mintha ismerősnek tűnne-

a kocsma elött lányok
vihognak, egyiknél mobil csöng
hosszan, én egy dalt dúdolok,
valami régi edda,

te sem vagy az, mint akkor,
kezed mosószeres, fodrászra
nem költesz, testedbe áramot
nem vezet már vermut sem,

nincs nálad se maradásom,
vizenyős szemedet be nem olthatom.






  • love ´03  /szőrös Mary/


kétszer voltunk egymással
megköltöttelek,
mostmár mehetsz...

minek a szerelem ide,
mint sün az avarban hemperegve,
felszúrt fölösleges levelek,

ne kutass utánam,
mosakodj meg, menj dolgozni,
több tanácsot nem adhatok.






  • magányos szenteste


közeleg a nap,
mikor gyertyánkat
kifújja egy nyitvamaradt ablak,

nem siettetném,
mert gyűjtenem kell
még emberi sorsokat,

egy nő telt mellén
szívószál csüng,
egy férfikézben meztelen ül,

kapható-e a nő?
tekeredj körém,
fogd a fejem erősen combjaid közt,

ma nem fizetek,
örülj ha szél kel
a vörös hold alatt, kisanyám öltözz,

az éjjeli busz nem vár,
ha ittmaradsz, felkötlek
karácsonyfámra, az angyalok közé.







  • kilenc köpés


a sinek közt vélem,
ide két sarokra, kilenc köpésre,
ha sietek, tán elérem,

szándékom, elmém világos,
rácsos ablakom elhagyom,
kincsem lesz szabadságom,

nem korhol senki - mint eddig,
ujjal rám nem mutat,
magamnak keresem az utat,

mögöttem követ a múltam,
hajszol mint kópó,
kérlelhetetlen természetem,

a sineken megállnék,
rozsdás csavarok közt tétlen,
pihenni vágynék a töltésen,

de örvénye szinte nyom,
kattog, kong hidakon,
ha beér megöl, tudom,

hátamon dobol már zenéje,
talpamra ragadt ritmusa
hajt ördögkeréken,

fújtat, fojt, én zilálok,
karom az égnek kitárom,
míg halálos írisze körbefon...






  • nincs ki...


nincs ki
elöttem a wc-t
letörölje
vagy fejemen
a tetveket ölje,
nincs kivel
közöljem:
egyed vagyok,

nincs ki
itéljen felettem,
kutyára miből
tellik pénzem,
tán yankee-ként
végzem,
egy bongó ájult
hajnalon,

nincs kivel
füvemet
megosszam,
ha kedvem van
megtosszam
egy elhagyott
pálya-
udvaron,

nincs ki
soraim cáfolja,
tűt a kezembõl
megvonja,
szemembe
nézzen még
futólag
és lefedje...






  • satöbbi-blues


nem tudok elszakadni tőled,
míg egyszer meg nem utállak,
nemed felajz egekig menőleg,
szavamra, rohadtul kivánlak.

ha elkap az altesti vérbőség,
szapullak, mint kinek nem jutott tej,
nehezen fogom magam vissza,
hogy meg ne termékenyítselek.

létem ha kurtára szabott is,
világod bázist teremt bennem
és megrökönyöz még mindig,
ezért gyakran el kell menjek.

nevedre száz rímet sajtolnék,
aluljárók koszos falára,
- itt jártam, kerestelek -
de nem teszem magam közzé hiába.

többen hiszik, majd változom,
a további sokéves tervben,
vasárnap zoknit és fogat mosok,
amíg ők templomba mennek.

gyermeket nemzek és trónolok,
a társadalomba illeszkedem,
mindez épületes,  jópofadolog,
majd ha csipesz tartja szemem fenn.

ha jut rá pénzem, eltartalak,
sokéves szabim kiveszem,
utazunk Miskolcra, Debrecenbe,
egy érvényes vonatjeggyel.

átszeljük a Hortobágyot,
dőzsölünk és felhívod apádat,
eszünk hamburgert és hotdogot,
megkapod Amerikádat.


de addig marad a simlis Emke,
nem vegyülök és keveset lopok,
a nyugatiban sakkozom pénzbe,
és autóablakokat mosok.

s ha beülök a gondolkozóba,
a sok hazugságot definálni,
egy dolog van csak, ami nógat,
veled satöbbit csinálni.


 ref:
ez a blues, ez a blues,
agyamban ide-oda húz,
ez a blues, a satöbbi-blues...
Föoldalmagányos Szentestebocsánat - utólagéjjeli lovasegykezesekkörmadarak70-es trolifogcsikorgatásokKátiZeneFoto